|
A Kisalföld 2012. február 17-én egy cikket jelentetett meg Csomor Tiborról, melyet alább közlünk.
Csomor Tibor tizenkét éve azért lett edző, hogy ?megfegyelmezze? a sokat vitatkozó játékosokat. Mára elvégezte a szakedzőit, s a másodosztályig vitte a győri VKCSK-t.
Nem akármilyen történet Csomor Tiboré, aki immár tizenkét éve része a magyar kézilabda-társadalomnak. Maga sem hitte, hogy ez a sportág lesz az élete, de a sors úgy hozta, hogy ma már nem nagyon tudna meglenni a kézilabda nélkül.
?Én magam fiatal koromban versenyszerűen eveztem, s bár megnéztem a kézilabdameccseket, nem gondoltam volna, hogy ilyen irányba fordul az életem. Volt feleségem révén csöppentem bele a sportágba, aki kétezerben több egykori kézilabdással összejárt barátilag játszani. Több tornán is részt vettek, s miután a többségük elég határozott, erős személyiség volt, akadtak köztük viták. Egyszer Fertőszentmiklóson játszott a csapat, ahol egyszer csak odafordultak hozzám, s azt mondták: ?te leszel az edző.? Persze akkor még arra gondoltam, hogy csak a poén kedvéért, egy alkalomra van az egész. Később aztán jött a gondolat, hogy mégiscsak el kellene indulni szervezett bajnoki keretek között, így már az én edzői irányításommal neveztünk a megyei bajnokságba? ? elevenítette fel a kezdeteket Csomor Tibor, aki hozzátette: akkoriban komoly meccseket vívtak ebben az osztályban is, többek között a Lébénynek és a Marcalvárosnak is jó csapata volt.
?A játékosok többsége a volt Kinizsiben játszott fénykorában, innen jött a név ötlete: a Volt Kinizsis Csajok Klubja, azaz a VKCSK, ahogy mindenki ismer bennünket. Rögtön az első évben megnyertük a bajnokságot. Sokat nem töprengtünk azon, hogy mi legyen, bár a feljebb lépéshez komoly háttérmunkára, jelentősebb anyagi támogatásra és ifjúsági csapatra volt szükség. Miután minden feltételt megteremtettünk, így kétezer-kettőben már az NB II-ben szerepeltünk? ? folytatta az időközben elnökké is lett Csomor Tibor, aki komolyan véve feladatát, elkezdte a szakedzőit is.
?Még ma is van mit tanulnom, sokkal inkább edzőként kell gondolkodnom, s nem szabadna sokszor az érzelmekre hallgatni, ezáltal sodródni az árral? ? vallott önkritikusan az edző.
A csapat az NB II-ben nem vallott szégyent, az áttörést a 2007/2008-as szezon jelentette: húsz mérkőzésből tizennyolcat megnyert a VKCSK, s aranyérmes lett.
?Már az évzáró vacsorán tudtam, hogy ebből NB I/B lesz, noha magam sem tudtam, mire vállalkozom. Szerencsére akadtak segítők, bár a helyzetünk sosem volt egyszerű. Sokat köszönhetünk az ETO-nak, a klub vezetőivel a kezdetektől jó viszonyt ápolunk. Ugyanakkor a teljes képhez hozzátartozik, hogy egy ilyen nagy egyesület árnyékában nem könnyű ?élni?. Szerencsére azért a bő egy évtized során bennünket is megismertek, van nevünk. Mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy többek között olyan játékosok fordultak meg nálunk, mint Hoffmann Beáta, vagy a szülés után Mehlmann Ibolya is nálunk érte utol magát, szerepelt a válogatottban, s jelenleg Ljubljanában játszik. Büszke vagyok arra is, hogy már-már baráti kapcsolatban vagyok Róth Kálmánnal és Konkoly Csabával? ? folytatta a sportvezető.
?A gazdasági válság miatt egyre nehezebb a helyzetünk, de szerencsére a város is felismerte már, milyen munkát végzünk, így komoly segítséget kaptunk. Hozzáteszem, nálunk tényleg mindenki amatőr, a játékosok a kézilabda szeretetéért vannak itt. Ettől függetlenül profik is vagyunk, mind megjelenésben, mind más egyéb dologban igyekszünk megfelelni annak, hogy mégiscsak a magyar kézilabda második vonalában szerepelünk. Azt hiszem, ez nagy szó, s bár vannak nehéz pillanatok, van olyan, mikor azt érzem, megbántam az egészet, bevallom, ma már hiányozna az életemből a VKCSK, a kézilabda. Hosszú távon gondolkodom, s hála a taós pénzeknek, az utánpótlásra is nagyobb hangsúlyt tudunk fektetni. Ha mondjuk előrébb tekerném az idő kerekét, akkor azt szeretném látni, hogy stabil NB I/B-s felnőttcsapatunk van, s az utánpótlásban szoros kapcsolatban állunk az ETO-val? ? mondta végezetül Csomor Tibor.
Szöveg: Szabó Gábor
Fotó: H. Baranyai Edina
|
